Adatbázis-kapcsolat-tesztelő — kapcsolatsztring-készítő, -elemző és -ellenőrző
Adatbázis-kapcsolattesztelő
Kapcsolatsztring készítése MySQL / MariaDB, PostgreSQL, SQL Server, Oracle vagy SQLite-hez
egyszerű űrlapból, a kívánt változatban — JDBC URL, ADO.NET, ODBC DSN, Python
(pymysql, psycopg2, sqlite3) vagy SQLAlchemy. Ha helyette egy meglévő sztringet illeszt be,
az elemző visszatölti az űrlapot, és ellenőrzi a konfigurációt: kötelező mezők, portszám-tartomány,
SQLite-útvonalak és SSL-paraméterek. Minden helyben számítódik.
A kapcsolatsztringek létrehozásához a Generálás gomb szükséges.
A generált sztringek a jelszót tisztán szövegként tartalmazzák — titokként kezelendők, és kerülendő jegyekbe, csevegésbe vagy képernyőképekre illeszteni.
3 — Meglévő sztring elemzése
4 — Konfigurációellenőrzés
Az űrlap ellenőrzése a „Konfiguráció tesztelése” gombbal indítható.
A böngészőlap nem nyithat nyers TCP/SQL-kapcsolatot, ezért a konfigurációt ellenőrzi (kötelező mezők, portszám-tartomány, paraméterek érvényessége) élő kapcsolatfelépítés helyett. A generált sztringek egyikét az adatbázis-kliensbe másolva lehet ténylegesen csatlakozni.
Mi az a kapcsolatsztring?
A kapcsolatsztring egyetlen sorba sűríti mindazt, amire egy programnak szüksége van az adatbázis eléréséhez: a gazdagépet, a portot, az adatbázis nevét, a felhasználót, a jelszót és az illesztőprogramra jellemző beállításokat, például az SSL-módot. Minden ökoszisztéma saját szintaxist talált ki — JDBC URL-ek (jdbc:mysql://host/db), ADO.NET kulcs-érték párok (Server=...;Database=...), ODBC DSN-ek, Python kulcsszavas argumentumok — az illesztőkönyvtárak pedig ugyanazt a fogalmat másképp nevezik (host vs. Server, dbname vs. Database), és pontosan ettől óv meg egy olyan készítő, amely egyszerre minden változatot kiad.
A kapcsolatsztringek gyakran szövegesen tartalmazzák az adatbázis jelszavát — a generált sztringeket titokként kell kezelni: forráskódtól és naplóktól távol tartandók, valós alkalmazásokban környezeti változók vagy titokkezelő előnyösek.