Mechanikai számológép

Mechanikai feladatok megoldása ferde hajítással, szabadeséssel, lejtővel, Newton-törvényekkel, lendülettel és energiaszámításokkal. További eszközök: Tudományos számológép | Egyenletmegoldó | Képletgyűjtemény.
Minden feldolgozás helyben történik a böngészőben — az adatok soha nem kerülnek szerverre.
Ferde hajítás: Hatótávolság R = v² sin(2θ) / g, maximális magasság H = v² sin²(θ) / (2g), repülési idő T = 2v sin(θ) / g. A standard modellben a légellenállást elhanyagolja.
Szabadesés: v = gt, h = ½gt², v = √(2gh). Több bolygó gravitációs előbeállítása.
Lejtő: Fpárhuzamos = mg sinθ, normálerő N = mg cosθ, súrlódás f = μN, gyorsulás a = g(sinθ − μ cosθ).
Mi a klasszikus mechanika?

A klasszikus mechanika a mozgás és az erő fizikája atomoknál sokkal nagyobb tömegű, fénynél sokkal lassabb testekre, amelyek csak mindennapi (nem kvantum-, nem relativisztikus) kölcsönhatásokat tapasztalnak. Három mennyiség hordozza ezt a területet: a helyzet (hol), a sebesség (milyen gyorsan, milyen irányba) és az erő (mi nyom). A differenciálszámítás ezekből építi fel a gyorsulást, a lendületet, az energiát, a munkát és a teljesítményt. A hat számológép a munkaeszköztárat fedi le: ferde hajítás (parabolapálya állandó gravitáció alatt), szabadesés (függőleges zuhanás nyugalomból), lejtő (a gravitáció párhuzamos és normális komponensekre bontva, súrlódással), Newton 2. törvénye (erő, tömeg, gyorsulás, súly), lendület és impulzus (a mozgás változási sebessége), valamint munka, energia és teljesítmény (a megmaradó nyilvántartás).

Négy megmaradó mennyiség végzi a nehezét: a lendület (p = mv), ha nem hat külső erő; a mechanikai energia (KE + PE), ha csak konzervatív erők hatnak; a perdület, ha nincs külső forgatónyomaték; a tömeg a szokásos (nem nukleáris) kölcsönhatásokban. Együtt szinte minden tankönyvi feladatot megoldanak.
Ferde hajítás — a parabolapálya

Bármely testet v0 kezdősebességgel, vízszintessel θ szöget bezárva indítva a pálya parabola, ha a légellenállás elhanyagolható. A vízszintes és függőleges mozgás független: x(t) = v0 cosθ · t (állandó vízszintes sebesség) és y(t) = v0 sinθ · t − ½g t² (egyenletesen gyorsuló függőleges zuhanás). Ebből a kinematikából három összefoglaló eredmény következik: hatótávolság R = v0² sin(2θ) / g, maximális magasság H = v0² sin²(θ) / (2g), repülési idő T = 2v0 sinθ / g (talajszintről indítva). Az alapértelmezett minta (v0 = 20 m/s, θ = 45°, Föld g = 9,81 m/s²) vx = vy = 14,142 m/s, R = 40,775 m, H = 10,194 m és T = 2,883 s értéket ad. A 45°-os szög adott sebességnél a maximális hatótávolságot adja vízszintes talajon, és a Holdon ugyanaz az indítás R = 246,91 m-t ér el, mert a gravitáció hatszor gyengébb.

Szabadesés — három egyenértékű kinematikai alak

Nyugalomból elengedett test állandó gravitáció alatt három egymással felcserélhető összefüggés szerint esik: v = gt (pillanatnyi sebesség t időnél), h = ½g t² (nyugalomból megtett út t idő után), és v = √(2gh) (sebesség h távolság megtétele után). Mindegyik a kinematikai egyenletek speciális esete, és behelyettesítéssel átalakítható a többivé. Az alapértelmezett minta (h = 100 m, Föld) t = 4,515 s, v = 44,294 m/s és v = 159,46 km/h értéket ad — nagyjából ejtőernyős-ugró határsebessége stabil, kiterjesztett testhelyzetben. Az időből módra váltva egy 3 másodperces zuhanás d = 44,145 m-t és v = 29,43 m/s-ot (kb. 105,95 km/h) ad. Ugyanez a zuhanás a Holdon t = 11,11 s ideig tart, és csak 17,97 m/s-ig jut — ugyanaz az esés, hatszor lassabban.

Lejtő — a gravitáció komponensekre bontva

Egy m tömegű test a θ szögű lejtőn a W = mg gravitációt érzi függőlegesen lefelé, de csak a felület mentén ható komponens gyorsítja a testet; a felületre merőleges komponenst a normálerő kiegyenlíti. A felbontás geometria: Fpárhuzamos = mg sinθ, normálerő N = mg cosθ. A súrlódás a mozgással szembe ható f = μN = μmg cosθ ellenerőt ad; a csúszási súrlódási együttható μ körülbelül 0,04 (acél jégen) és 0,8 (gumi gumin) között van. A nettó lejtőirányú erő Fnettó = mg sinθ − μmg cosθ, amelyből a = g(sinθ − μ cosθ) gyorsulás következik. Az alapértelmezett minta (m = 10 kg, θ = 30°, μ = 0,2, g = 9,81 m/s²) W = 98,1 N, N = 84,957 N, Fpárhuzamos = 49,05 N, f = 16,991 N, Fnettó = 32,059 N, és a = 3,206 m/s² értéket ad. A test lecsúszik, mert a párhuzamos komponens meghaladja a súrlódást. Ha μ-t 0,6-ra emeljük, a nettó erő negatív lesz — a test helyben marad (vagy vissza csúszik, ha meglökték); a súrlódás győzött. Az a szög, amelynél a súrlódásos test először megcsúszik, arctan(μ), a súrlódási szög; alatta a tapadó súrlódás tartja a testet.

Newton 2. törvénye — F = m · a, három megoldási mód

Newton 2. törvénye skalár alakban F = m · a: egy test nettó erője egyenlő a tömege szorozva a gyorsulásával. Az alapértelmezett (tömeg 10 kg, gyorsulás 5 m/s²) F = 50 N-t ad. A legördülő menü átváltásával ugyanez a panel tömeget (m = F / a), gyorsulást (a = F / m) vagy súlyt (W = m · g, a Föld 9,81 m/s²-es gravitációjával) old meg. Egy 70 kg-os személy súlya a Földön W = 686,7 N, a Holdon W = 113,4 N — ugyanaz a személy, ugyanaz a tömeg, de hatszoros súlykülönbség, mert a gravitáció hatszor gyengébb. A súly erő (newton); a tömeg az anyag mennyisége (kilogramm).

Lendület és impulzus — az ikermegmaradási törvények

A mozgó tárgy p = mv lendületet hordoz, vektor, amely a sebesség irányába mutat. A tárgy lendületének megváltoztatásához J = FΔt = Δp impulzus kell, amely megegyezik az alkalmazott erő és az alkalmazás idejének szorzatával. Az alapértelmezett minta (m = 2 kg, v = 15 m/s, F = 50 N, t = 0,5 s) p = 30 kg·m/s, KE = 225 J, J = 25 N·s, Δv = 12,5 m/s értékeket ad, és vvégső = 27,5 m/s végső sebességet, ha az impulzust a mozgás irányában alkalmazzuk. Ugyanez az impulzus kisebb erővel hosszabb idő alatt („puha” befogás) vagy nagyobb erővel rövidebb idő alatt („kemény” ütközés) ugyanakkora lendületváltozást ad. Zárt rendszerben külső erők nélkül a teljes lendület megmarad: egy 15 m/s-mal haladó 2 kg-os test egy álló 1 kg-os testnek ütközve v1' = 5 m/s és v2' = 20 m/s sebességgel mozog tovább (tökéletesen rugalmas), vagy mindkettő közös v = 10 m/s sebességgel mozog (tökéletesen rugalmatlan). Ez a nyilvántartás minden ütközésanalízis alapja a biliárdtól a protonnyalábokig.

Munka, energia és teljesítmény — a megmaradó nyilvántartás

Amikor egy erő egy testet elmozdít, munkát végez: W = F · d (a skaláris szorzat pontossá teszi a tengelyen kívüli erőknél: csak az F d irányú komponense számít). A mozgásából adódó energia a mozgási energia KE = ½mv²; a gravitációs mezőben elfoglalt helyzetéből adódó energia a helyzeti energia PE = mgh. Az összes mechanikai energia E = ½mv² + mgh megmarad, ha csak a gravitáció hat (nincs súrlódás, nincs külső erő) — ezért lendül minden inga ugyanabba a magasságba minden ciklusban, és ezért tér vissza a felfelé dobott labda a kiindulási sebességgel lefelé. A teljesítmény P = W / t azt méri, milyen sebességgel végzünk munkát. Az alapértelmezett minta (m = 5 kg, v = 10 m/s, h = 20 m, g = 9,81, F = 50 N, d = 4 m, t = 2 s) KE = 250 J, PE = 981 J, összes mechanikai energia = 1231 J, W = 200 J, P = 100 W, és P = 0,1341 LE értéket ad.

Gyakori tévhitek
  • A nehezebb tárgyak gyorsabban esnek, mint a könnyebbek. Vákuumban az ellenkezője igaz: minden tárgy ugyanazzal a g-vel gyorsul, tömegétől függetlenül. A légellenállás megtöri a döntetlent, mert a keresztmetszettel skálázódik, nem a súllyal — a Földön együtt elejtett toll és kalapács különböző időpontokban ér földet, de a Holdon (levegő nélkül) egyszerre, ezt az Apollo 15 során élőben mutatták be.
  • Az erő és a sebesség ugyanaz. Az erő okozza a gyorsulást (F = ma); a sebesség a tartós erőből adódó eredmény. Egy megállt autónak van erő a kerekeken, de sebessége nulla; egy jégkorongot súrlódásmentes jégen állandó sebességgel csúszik, nettó erő nélkül.
  • A lendület és a mozgási energia ugyanaz. Mindkettő nyugalomban eltűnik, de másképp skálázódnak. A sebesség megduplázása megduplázza a lendületet (p = mv), de négyszerezi a mozgási energiát (KE = ½mv²). Egy 2 tonnás teherautó 60 mérföld/órás sebességgel ugyanakkora lendülettel bír, mint egy 1 tonnás autó 120 mérföld/órával, de az 1 tonnás autónak kétszer akkora a mozgási energiája.
  • A „g” erő. A g a nehézségi gyorsulás (m/s²). A gravitáció által a tárgyra ható erő W = mg. Egy 1 kg-os tömeg a Földön 9,81 N-t nyom; a Holdon 1,62 N-t, mert a g hatszor kisebb.

Kapcsolódó eszközök: a Vektorszámológép az erők és sebességek komponensekre bontásához, az Elektromosság & áramkörök az elektromágneses erő kontextusához, a Hullámok & rezgések a ferde hajítás rezgő rokonaihoz, a Forgás & nyomaték az egyenes vonalú mozgás perdületi megfelelőjéhez, a Termodinamika & hő pedig a mechanika energetikai oldalához.